Mindkét nyelv Megalkotója Tolkien professzor volt. A Quenya, vagy nemestünde nyelv Tolkien Professzor kedvence volt, rengeteg időt és energiát fektetett bele megalkotásába, gyakorlatilag 1915-től kezdve élete végéig finomítgatta. A Quenya nyelvre a valódi, élő (vagy holt) nyelvek közül elsősorban a finn és a latin volt nagy hatással. Világos volt, hogy a Professzor egy csodálatosan hangzó, dallamos, ám emellett egy igen nehéz nyelvet akart megalkotni, s ez sikerült is. A Quenya nyelvre jellemző a ragok használata az elöljárók helyett, a szigorú hangtani szabályok, a viszonylag szabad szórend. Elég jól kidolgozott nyelvtan és körülbelül 3000 szavas szókincs áll jelenleg rendelkezésünkre, ami ráadásul egyre bővül, ahogy dolgozzák fel a tolkieni hagyatékot. Így ezen a nyelven talán a legkönnyebb önálló írásokat megalkotni, illetve fordítani. A Quenya nyelvet eredetileg Valinorban beszélték a Noldák és a Vanyák, ám később a Valák is átvették. A Telerin nyelv is a Quenya egy változatának fogható fel. Később, amikor a Noldák Középföldére mentek, Sinda nyelvet beszélő testvéreik alig értették meg őket, mert nyelvük oly mértékben eltávolodott egymástól. Miután azonban Thingol betiltotta a nyelvüket - a testvérmészárlás kiderülte után - a Noldák is a Sinda nyelvet kezdték használni a mindennapos érintkezés során, noha ünnepélyes alkalmakkor saját anyanyelvüket használták. A Quenya így fennmaradt, az emberek közül is számosan beszélték (pl.: Aragorn), ám egyfajta "Tünde-latin" vált belőle. A Sindarin, vagy Szürke Tünde nyelv volt a legelterjedtebb a tünde nyelvek közül Középföldén, őse ennek is, mind minden egyéb tünde nyelvnek - Quenya, Telerin, Nandorin - a Közös Tünde nyelv volt. Maga a Sindarin szó Quenya eredetű, a Sindar - Szürketündék - szóból származik. Maguk a Sindák saját nyelvüket valószínűleg egyszerűen "Edhellen-nek - "Tündenyelvnek" hívták. A Sindarin nyelvet a Sindák, vagy Szürketündék beszélték, akik nem utaztak ez Valinorba. Nyelvük annyira eltávolodott és megváltozott, hogy amikor a Noldák 3 és fél ezer év múlva visszatértek Középföldére, alig értették meg egymás beszédét. A Noldák könnyen magtanulták a Sindarint, míg a Sindáknak gondjaik akadtak a Quenya nyelvvel. Későbbiekben jobbára csak a Sindarin maradt fenn élő nyelvként Középföldén, főleg miután Thingol betiltotta a Noldák nyelvét. A tündéken kívül az emberek is beszélték a Sindarint, Númenorban széles körben használták saját, (Adúni) nyelvük mellett, később a Sindát jobbára csak a Dúnadánok használták. A Sindarinnak számos dialektusa alakult ki a hosszú korok alatt. A Sinda nyelv eredete 1917-re nyúlik vissza. Jellegzetessége a kelta - elsősorban a walesi - hangzás, amelynek egyik érdekessége a különféle hangzóváltozások - mutációk. Noha nem egyszerű, éppen ez teszi ezt a nyelvet oly széppé és dallamossá.