Béklyóba folyt most a sötét,

 De te a fénnyel harcolsz,

 Akkor hát mitől félsz?

 Miért hajtod le fejed,

 Ernyeszted el tested,

 S nem emelkedsz a harchoz ma este?

 Azt hiszed vége, legyőztek,

 S te vesztettél örökre?

 Ha föladod, mást nem érdemelsz,

 Ezt Te is tudod. Akkor hát miért,

 Mért csüggedsz? Belefáradtál?

 Vagy mert csak a Sors már nem kedvel?

 Ne törődj emberrel, szóbeszéddel,

 Ússz szemben az árral, állj ki,

 Ha úgy érzed ez kell.

 Hallgass a szívedre és emeld fel fejed,

 Lásd meg a homályos jövőt,

 És éld meg a jelent!